F. M. DOSZTOJEVSZKIJ: IDIÓTA

A Csokonai Színház előadása

Makai Imre és Szabó Endre fordításai alapján színpadra alkalmazta:
Adorján Beáta és Sardar Tagirovsky

A szerző műve a világot nyitja ki Miskin herceg jelenlétével az olvasó, a néző számára. Dosztojevszkij alakja egy lencse a világra, mintha a történelem filmjét követnénk ezen a lencsén keresztül. Egy szempont, ami hirtelen hat a többi szempontra. Ez a szempont a mi nézőpontunk. Az író kora s a mi korunk között van egy távolság. Ez a távolság elenyésző méretű, ha az „akkori” történések felé fordítjuk tekintetünket, múltba tekintő távcsövünk lencséin keresztül bebizonyosodhatunk arról, hogy a regény szövege nem áll olyan távol a mi a világunk filmkészítő valóságától. Hiszen az aprólékos bemutatása a helyszíneknek, szereplőknek, a pszichológia finom rezdüléseit felvonultató eszköztár kapcsán arra következtethetünk, hogy a folyamat nagyon figyelmes lekövetése az igényes mai film dimenzióját tárja elénk. Ezért is érzem úgy, hogy Dosztojevszkij még sohasem állt olyan közel ahhoz, hogy a színházzal szerződést kössön, mint ma.

A recept nyilvánvalóvá válik az olvasó, a néző, a figyelmes követő számára, hiszen Miskin „krisztusi jósága” a mi idealizált világunk vágya is egyben, nem csupán az „akkori” Oroszországé. Az akkori Oroszországban hatalmas fizikai távok voltak, amelyeket nehezen lehetett legyőzni. Ma ezek a távok fizikai értelemben nem léteznek: könnyedén járhatjuk be a világot. Mégis a közöttünk, emberek között lévő távolság bizonyos értelemben egyre nagyobb és nagyobb… Vagyis a külső nehézség belsővé vált. „Minden” elérhető, amiről régebben álmodtak az emberek, de Miskin létezése, létérzése megfoghatatlan most is. Hiába győztük le a fizikai távolságot, a szellemek közötti szakadék hatalmas. De reményt ad mindnyájunknak (nekik a múltból és nekünk most), hogy a fényt megtaláljuk a szövevényes játszmarendszerben. Hogy képesek lehetünk felismerni saját gátjainkat, akadályainkat, melyeket magunk elé gördítünk észrevétlenül. Hiszen szellemi létünk alapjaiban tartalmazza a gyermeki kíváncsiságot, a játékkedvet, amely nem akar felmorzsolódni a felnőttek sokszor hitetlen és olykor hiteltelen polgári rendszerében. Emiatt a felnőttek, vagyis bizonyos felnőttnek tűnő részünk szembesülni kényszerül azzal, hogy a gyermeki fény útjába árnyékokat létrehozó elemeket helyezzen. De mivel vágyunk és azonosulunk ezzel a fénnyel olvasás vagy találkozás közben, ezért újra és újra az „eredendő jóság” keresésére indulunk. És ekkor belebotlunk Miskin személyébe, akár a regény szereplői. Elkerülhetetlenül sorsszerűvé válik minden találkozás, miközben még hiszünk abban, hogy képesek vagyunk változtatni az élet menetén. Ez a sorsszerűség-érzet tartja fent az akadály illúzióját, hogy hiába változtatunk. Mégis kénytelenek vagyunk kilépni a kényelmes mátrixból, amikor a herceg leül velünk teázni és beszélgetni.

RENDEZŐ


Sardar Tagirovsky

1985, Kazany

Kazanyban (Oroszország) született 1985-ben. A 90-es évek óta él Magyarországon. Színészetet tanult a Shakespeare Színművészeti Akadémián, a Budapest Bábszínház stúdiójában bábszínészként szerzett képesítést. A Sztanyiszlavszkij-Strasberg módszert tanulmányozta Budapesten és Rómában Paolo Antonio Simioninál. Emellett folyamatosan kísérletezett  rendezéssel és színészettel a Tűzraktérben, Zöld Macskában, Sirályban. 

Első hivatalos színházi munkája, a Sepsiszentgyörgyön rendezett Meggyeskert a 2015-ös POSZT-on elnyerte a közönségzsűri, három színésze a legjobb alakításért járó díjat.

2016-ban Erdélyben megkapta a 35 év alatti rendezőknek adható Játéktér díjat.

Kortárs darabot rendezett Nagyváradon, amely meghívást kapott a debreceni Deszka Fesztiválra. Gyergyószentmiklóson a Figura Stúdióban Matei Visniec: Nyina c. művének ősbemutatója fűződik a nevéhez, legutóbb Sepsiszentgyörgyön dolgozott,  Moliére: Úrhatnám polgárát vitte színre.

A színház mellett szerepelt különböző filmekben külföldön, legutóbb az Infernoban, melynek rendezője az Oscar-díjas Ron Howard (Egy csodálatos elme, Apolló 13). Emellet olyan angol és amerikai sorozatokban tűnt fel, mint a Strikeback vagy a Tyrant.

 

JÁTÉKIDŐ: 3 ÓRA 40 PERC KÉT SZÜNETTEL

SZÍNLAP

Miskin 
Kiss Gergely Máté

Rogozsin
Papp István

Nasztaszja Filippovna
Zeck Juli

Jepancsin tábornok
Csikos Sándor Jászai-díjas, Kiváló Művész

Lizaveta Prokofjevna/Tockij
Vékony Anna

Aglaja/Ippolit
Horváth Julianna m.v.

Alekszandra/Kolja
Edelényi Vivien

Adelaida/Pavlovics
Mészáros Ibolya

Lebegyev
Kránicz Richárd

Gavrila Ardalionovics (Ganya)/Schneider professzor 
Janka Barnabás

Marie/Ivan Petrovics
Nánási Brigitta m.v.

Komornyik
Horváth Sándor

Továbbá
Czirják Csilla, Kis Eleonóra, Kuczmog Klaudia, Papp Renáta, Pintér Tímea, Repka Sára, Simon Erika, Törő Ildikó

Zongorista
Dargó Gergely

 

Zeneszerző
Katona Dávid és Bakk-Dávid László

Zenei szerkesztő
Katona Dávid

Díszlet- és jelmeztervező
Giliga Ilka

Fénytervező
Bányai Tamás

Koreográfus
Bezsán Noémi

Ügyelő
Kató Anikó

Súgó
Csóka Áron

Rendezőasszisztens
Homonna Nóra/Ozoroczki Erika

Dramaturg
Adorján Beáta

Rendező
Sardar Tagirovsky