         |
Eugene Scribe: Adrienne (Adrienne Lecouvreur)Katona József Színház, Kecskemét
Fordította: Ungár Júlia Szereplők Párizs, 1730. Március Díszlettervező: AMBRUS MÁRIA Ernest Legouvé társaságában Augustin Eugéne Scribe(1791-1861)francia színdarabíró. Victorien Sardou mellett az ő nevéhez fűződik a "pi?ce bien faite", a "jól megcsinált színdarab" fogalma. A színházhoz volt érzéke. A hatás a teatralitás iránti fogékonysága miatt kérték fel számos operaszövegkönyv megírására. Az Adrienne Lecouvreur című darabjából, amelyet Ernest Legouvé társaságában írt 1849-ben, Cilea komponált operát. Adrienne Lecouvreur (1692-1730) korának legnagyobb tragikája volt. 1717-ben lépett föl először a Comédie Française-ben. Színháztörténetet csinált. Közvetlen egyszerűséggel szólaltatta meg a klasszikus francia drámaköltők, Pierre és Thomas Corneille, Racine hősnőit. Szépsége finomsággal, méltósággal párosult. Irodalmi szalonjában Voltaire is megfordult. Élete nagy szerelme Maurice de Saxe gróf, Franciaország hős tábornoka, a lengyel király törvénytelen fia, az arisztokrata hölgyek bálványa. Halálának körülményei homályosak. Hogy Bouillon hercegné megbízásából mérgezték volna meg - nem bizonyított. Scribe darabjában valóságos személyek keverednek fiktív alakokkal, történelmi tények a fantázia játékával. Összecsúszik színház és valóság, a színpadi rivális a szerelmi riválissal. A szalonokban színjáték folyik, a színpadon és színfalak mögött hétköznapi munka. Adrienne, amíg csak a tragédiát szerette, biztonságos burokban élt. De szerelmes lesz, kilép az életbe, a kicsinyes, hazug, bosszúálló világba, ahol nem ismeri ki magát olyan jól, mint a tragédiákban. És ez lesz a tragédiája... "Még egy Zsótér-remeklés a szezonból. Ezúttal hangsúlyosabb a könnyed-humoros megközelítés (bár mind a Stuart Máriában, mind a Pentheszileiában nagyon sok a vidám pillanat, csak ott ezeket nehezebb észrevenni – vagy talán a néző egyszerűen nem meri elhinni, hogy a végtelenül puritán játékstílus megfér a nevetéssel, a humorral). A tőről metszett romantikus történet, az ünnepelt díva és a fess katona tragikus szerelmi története valószínűtlenül komolyan van véve (egészen a „gyilkos rózsa” motívumáig!), s attól, hogy ez a nagyon nem mai problémakör oly halálos komoly, valahogy elemelkedik az előadás a hétköznapoktól, légiesen könnyű és andalítóan-megindítóan szép lesz. Börcsök Enikő úgy uralja a színpadot, hogy közben magával ragadja a többieket is, játéka, viselkedése érezhetően parancsoló mérce valamennyi színész számára. Sok – mármint a Karsai György Fotók: Walter Péter
Az előadás oldala a Színház honlapján |
2010. február 9. kedd |
||
|
|
||||
