"Az egyéni igazságokra szerettünk volna rávilágítani”

A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház versenyprogramba került előadása igen érzékeny témát igyekszik feldoglozni, ezt pedig már a cím is érzékletesen mutatja, a Migránsoook – avagy túlsúlyban a bárkánk ugyanis a minket körülvevő etnikai, kulturális és politikai túlterheltséget kívánja ábrázolni. Vişniec drámáját Zakariás Zalán állította színpadra, akit a próbafolyamatról, a párbeszéd lehetőségéről és a színház társadalmi hatásáról kérdeztük.

Nagyon kevés a kortárs darab az idei POSZT versenyprogramjában – egészen pontosan kettő, ezek közül a Migránsoook... az egyik, ráadásul a te rendezésed egyben magyar nyelvű ősbemutató is. Hogy találtál rá Vişniec drámájára?

Nem ez az első Vişniec dráma rendezésem, figyelemmel követem a munkásságát, így olvastam el ezt a szövegét is. Elsősorban nem a téma aktualitásának lehetősége ragadott meg, hanem a dráma emberek közötti viszonyrendszerének a kezelése, és a szöveg szerkezeti felépítése.

A migráció kérdésköre megosztja a társadalmat és Európát is. Vişniec szövege – a ti előadásotok mit mond erről a témáról?

Az alkotás során nem a probléma okozta megosztottságra, sokkal inkább a mindkét oldalon jelenlevő egyéni igazságokra szerettünk volna rávilágítani, egyszóval nem ítéletet hozunk, hanem több irányú (meg)értést szorgalmazunk, a láttatás a cél.

A rendezői koncepció kidolgozásánál és a próbafolyamat alatt mennyire volt hatással rád és a társulattal való közös gondolkodásra a szövegen túli valóság?

Értelemszerűen a valóság hatással van az éppen készülő produkcióra, az alkotókra, viszont a média által ömlesztett híreket kerültük. Csapatként azon voltunk, hogy elsősorban a szöveg sajátos értelmezéséből és az egyénenkénti meglátások összevetéséből építkezzünk.

Mennyire szükséges egy ilyen történetet a játszóhelyszínhez, vagyis Székelyudvarhelyhez, Erdélyhez adaptálni?

Egyáltalán nem szükséges földrajzi helyhez adaptálni, mivel az egyénenkénti érintettséget próbáltuk megragadni, körképszerűen bejárni a probléma által érintett egyes eseteket. Tehát nem az volt a lényeg, hogy itt, Székelyudvarhelyen, hogyan érintené meg az embereket, hanem általában véve, hogyan történik ez. Inkább a hátteréről, mintsem a felszínről szól.

A rendezésedben a közönség a színpadon ül, azaz megszűnik a hagyományos színész-néző viszony. Milyen jelentősége van ennek a térelrendezésnek?

Legfőképp a fordított tér mélységét szerettem volna kihasználni. Így, a cselekmény és azok nézői között jelenlevő távolság folyamatos csökkenése egy térben is érzékelhető közeledést idéz elő. A végén meg maradnak a színészek, azaz a migránsok, és eltávoznak az „őslakosok”, vagyis a nézők.

A személyes történeteken túl egyfajta össztársadalmi képet is kapunk?

Igen, a személyes történetek mozaikjaiból kiépülnek egyéni igazságok, melyek hatással vannak az össztársadalmi helyzetre. Egyszerű vidéki polgároktól a vezető elit krémjéig jelennek meg a társadalmi rétegek.

Mit gondolsz, hogyan lehet eligazodni a mai kulturális, etnikai, politikai káoszban? Adhat erre választ például a Migránsoook?

A Migránsoook előadás egy fórum, amely utat nyit az együtt gondolkodásra, egy párbeszédre, de választ vagy megoldást nem tud kínálni. Ahogyan a szerző is jellemezte: ez a helyzet egy „dilemma”, aminek jelenleg nincs megoldása, ellenben a problémával, aminek van.

Művészeti vezetőként azt nyilatkoztad, hogy nagy megújulás előtt áll a színház, teljes profilú arculatváltásra készültök. Milyen színházat szeretnél csinálni? Mit tartasz most fontos, járható útnak?

A kortárs dráma és színházi eszköztár irányába szeretnék elmozdulni, amely képes az újat, emészthető, befogadható, ám mégis elgondolkodtató módon tálalni. A legfontosabb a színház széleskörű szerepvállalása a közéletben, valamint elismertségének növelése a felmutatott eredmények által.

Mennyire fontos számodra a társadalmi szerepvállalás, a politikus színház?

Olyan témákkal szeretnék foglalkozni, amik nem vesztik aktualitásukat, mint például az emberek közötti viszonyrendszer; még akkor is, ha ez éppen a most zajló események köntösébe van csomagolva.

Több helyen olvastam, hogy programodban a fiatalok figyelmének megragadására koncentrálsz. Mit gondolsz, a Migránsoook...-kal kiket tudtok megszólítani és hogyan?

A visszajelzések ezidáig pozitívak voltak, és széles skálán mozgott a nézők generációs mutatója is. Nyilván, a tinédzserek nem ugyanazon a lencsén keresztül vizsgálták a látottakat, mint a középkorú nézők, de éppen ettől vált izgalmassá a színész-előadás-néző párbeszéd.

Vişniec szerint darabja javaslat a párbeszédre. Mennyi esélyt, lehetőséget látsz arra, hogy valóban meginduljon egy ilyen párbeszéd?

Párbeszédek már megindultak, és folyamatosan újabb és újabb kérdéseket vetnek föl, persze ez egy bizonyos rétegen belül, szűkebb körben. Én hiszem, hogy lehet társadalmi ráhatása a színháznak, ha képes felhívni magára a figyelmet.

Fotók: Balázs Attila